Amit a 2025/40/EU rendeletről (PPWR) tudni kell: A kötelezettségek összefoglalása

Blogbejegyzés

Az Európai Bizottság a csomagolás fenntarthatóságának és a hulladékcsökkentés uniós szintű előmozdítása érdekében már 2022-ben előterjesztette a csomagolásról és csomagolási hulladékról szóló rendelet (PPWR) tervezetét. A rendelet célja, hogy az egész EU-ban harmonizálja a szabályozást, egyértelműbb iránymutatást nyújtva a vállalkozások számára, és egységes keretet teremtve a csomagolástervezés, -gyártás és -gazdálkodás számára az uniós piacon.  

A végleges változat - az (EU) 2025/40 rendelet - hivatalosan 2025. január 22-én került kihirdetésre. A rendelet 2025. február 11-én lépett hatályba, főbb rendelkezései 2026. augusztus 12-től alkalmazandók. A PPWR-t azonban szakaszosan hajtják végre, egyes követelmények fokozatosan lépnek hatályba 2026 és 2040 között.

A PPWR eredeti tervezete ambiciózus újrafelhasználási és újrahasznosíthatósági célokat tartalmazott, amelyek közül sokat az iparági ellenállás nyomán visszavettek. Elfogadott formájában a rendelet nagyobb hangsúlyt helyez az újrahasznosíthatóságra és a felesleges csomagolások minimalizálására, bár bizonyos újrahasználati célkitűzések továbbra is megmaradtak. A PPWR fő magas szintű célkitűzései több területre oszthatók:

  1. A csomagolási hulladék csökkentése  
  2. Az újrahasznosítás előmozdítása  
  3. A környezeti kompatibilitás javítása  
  4. Az átláthatóság növelése

A PPWR végrehajtási szakaszai

A PPWR fokozatos végrehajtási megközelítést alkalmaz, amely elegendő időt biztosít a vállalkozásoknak az új követelményekhez való alkalmazkodásra.

02/2025

  • Hatálybalépés

08/2026  

  • A rendelet alkalmazandóvá válik: Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő, PFAS-tartalomban meghatározott határértékeket meghaladó PFAS-tartalmú csomagolások nem hozhatók forgalomba (5. cikk).

2027

  • Újratöltési lehetőség elvitelre: Az élelmiszer-szolgáltatóknak lehetőséget kell adniuk a vásárlóknak arra, hogy az italokat és a fogyasztásra kész ételeket saját maguk által hozott edényekben szolgálják fel (32. cikk).

2028

  • A csomagolásban az üres helyet a lehető legkisebbre kell csökkenteni, miközben a termékbiztonság és a használhatóság megmarad (24. cikk).
  • Harmonizált címkézést vezetnek be, amely feltünteti az anyagösszetételt, beleértve az újrahasznosított tartalom százalékos arányát vagy a bioalapú műanyagtartalmat (12. cikk).
  • A ragadós címkéknek kompatibilisnek kell lenniük a harmonizált komposztálhatósági szabványokkal a komposztálható csomagolások esetében (9. cikk).

2030

  • Minden csomagolásnak újrahasznosíthatónak vagy gazdaságilag megvalósítható módon újrafelhasználhatónak kell lennie. A 70% alatti újrafeldolgozhatósági arányú csomagolások már nem minősülnek újrafeldolgozhatónak, és nem hozhatók forgalomba (6. és 11. cikk).
  • Bevezetésre kerül a minimális újrahasznosított tartalom: Az érintkezésre érzékeny csomagolások esetében 10-30%, az egyszer használatos műanyag italos palackok esetében 30%, az egyéb műanyag csomagolások esetében 35% (7. cikk).
  • A különböző szállítási csomagolásokra vonatkozó újrahasználati célértékek megvalósítása (29. cikk).

2035

  • A csomagolásnak nagy mennyiségben újrahasznosíthatónak kell lennie a körforgásos gazdaság előmozdítása érdekében (6. cikk).

2038

  • A csomagolásnak legalább B osztályúnak kell lennie (80% feletti újrahasznosíthatósági arány) ahhoz, hogy a piacon forgalomba hozható legyen (6. cikk).  

2040

  • Az újrahasznosított tartalomra vonatkozó szigorúbb normák kerülnek bevezetésre, amelyek a csomagolás típusától és rendeltetésétől függően 25-65% között mozognak (7. cikk). A különböző szállítási csomagolásokra vonatkozó újrafelhasználhatósági célok magasabbak lesznek - 70%-os újrafelhasználhatóság az újrahasználati rendszeren belül (29. cikk).

Milyen követelmények várhatók a PPWR-től?

A PPWR elsősorban a termelőket, mint központi érdekelt feleket célozza meg. A rendelet gyártó fogalommeghatározása szerint a rendelet kötelezettségei minden olyan szervezetre vonatkoznak, amely csomagolt termékeket hoz forgalomba.

Minimális újrahasznosíthatóság  

Új újrahasznosíthatósági osztályozási rendszert vezetnek be, amely a csomagolásokat A, B és C teljesítményosztályokba sorolja, ahol:

  • A osztály: ≥ 95%-ban újrahasznosítható
  • B osztály: ≥ 80%-ban újrahasznosítható
  • C osztály: ≥ 70%-ban újrahasznosítható (egységenként a súly alapján).

2030-tól kezdődően a 70%-nál kisebb újrahasznosíthatóságot elérő csomagolásokat nem újrahasznosíthatónak kell tekinteni, és tilos lesz azokat forgalomba hozni. 2038-tól kezdve ez a korlátozás kiterjed a C osztályú csomagolásokra is, amelyek újrahasznosíthatósága 80% alatti.

A műanyag csomagolás minimális újrahasznosított tartalma

2030. január 1-jétől a műanyag csomagolásoknak minimális mennyiségű újrahasznosított anyagot kell tartalmazniuk. Ennek az újrahasznosított tartalomnak a 2010/75/EU irányelvben foglalt környezetvédelmi és kibocsátási előírásoknak megfelelően az EU-n belül összegyűjtött és feldolgozott, fogyasztás utáni műanyaghulladékból (PCR) kell származnia, vagy olyan nem uniós országokban, amelyek egyenértékű szabályozási követelményeket tartanak fenn. Az újrahasznosított tartalom küszöbértékei a következők:

  • Egyszer használatos műanyag italos palackok: újrahasznosított tartalom 30% 2030-ra, amely 2040-re 65%-ra emelkedik.
  • ‍Egyéb,elsősorban PET-ből készült, érintkezésre érzékeny csomagolóanyagok: 2030-ig 30%-os, 2040-ig 50%-os újrahasznosított tartalom.
  • ‍Egy érintésre érzékenycsomagolás a PET-től eltérő műanyagból: újrahasznosított tartalom 10% 2030-ig és 25% 2040-ig.
  • ‍Mindenmás típusú műanyag csomagolás: 2030-ra 35%-os, 2040-re 65%-os újrahasznosított tartalom.

A csomagolás minimalizálása

A csomagolást a minimálisan szükséges méretre kell kicsinyíteni az anyagpazarlás elkerülése érdekében. Ez magában foglalja az olyan jellemzők tiltását, mint a dupla fal, a hamis alj, a felesleges rétegek és a félrevezető kialakítás. A PPWR 24. cikke korlátozza a csomagoláson belüli üres teret is: a másodlagos, szállítási és szállítási csomagolás nem tartalmazhat 50%-nál több üres teret (beleértve a levegőt és a töltőanyagokat). E korlátozások ellenére a csomagolásnak továbbra is meg kell felelnie a termékvédelem, a logisztika, a funkcionalitás, a higiénia és a biztonság alapvető kritériumainak.

Az újrahasználható csomagolások arányának növekedése

2030-tól bizonyos csomagolástípusokra (bizonyos kivételekkel) a következő kötelező újrafelhasználási arányokat állapítják meg:

  • Italcsomagolás: 10% (40% 2040-ben)
  • Szállítási, értékesítési és e-kereskedelmi csomagolás: (2040-ben 70%)
  • Külső csomagolás: 10% (25% 2040-ben)

Az újrafelhasználási arányok kiszámításának pontos módszerét az Európai Bizottság a oldalon 2027. június 30-ig állapítja meg.  

Az élelmiszer-szolgáltatók kötelesek lesznek lehetővé tenni a fogyasztók számára, hogy a forró vagy hideg italokat és a fogyasztásra kész ételeket saját edényeikből töltsék újra. A lehetséges élelmiszerbiztonsági felelősségek kezelésének felelősségét az egyes uniós tagállamokra ruházzák, ami azt jelenti, hogy a végrehajtás részleteit még meg kell határozni.

2028. február 12-től az elvitelre kínált ételeket és italokat is újrafelhasználható csomagolásban kell forgalmazni, egy kialakított újrafelhasználási rendszer részeként. Ezt az újrahasználható lehetőséget azonos árakon és feltételekkel kell kínálni, a fogyasztót nem büntetve.

A veszélyes anyagok korlátozása a csomagolásban

Az egyéb aggodalomra okot adó anyagok tekintetében a PPWR fenntartja a 94/62/EK irányelvben meghatározott, a nehézfémekre vonatkozó meglévő korlátozásokat. Az ólom, a kadmium, a higany és a hat vegyértékű króm összkoncentrációjának 100 mg/kg alatt kell maradnia.

A PPWR keretében új kémiai biztonsági előírásokat vezettek be a csomagolásra - különösen az élelmiszerekkel érintkező anyagokra - vonatkozóan. Az egyik legfontosabb fejlesztés a per- és polifluoralkil anyagok (PFAS) élelmiszerekkel kapcsolatos csomagolásokban való felhasználásának 2026. augusztus 12-től hatályos tilalma. A megfelelés érdekében a csomagolások nem haladhatják meg a következő PFAS-küszöbértékeket:

  • 25 ppm (ppb) bármely célzott elemzéssel azonosított PFAS esetében
  • 250 ppb a célzott elemzés során azonosított összes PFAS kombinált határértékeként
  • 50 ppm az összes szerves fluortartalomra vonatkozóan, amely a PFAS-tartalom általános markereként szolgál.

Mivel a PPWR végleges rendelkezései 2030-hoz közelednek, a vállalatokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy alkalmazkodjanak. Bár a fő követelmények egy 18 hónapos átmeneti időszakot követően, 2026 augusztusában kezdenek el érvényesülni, hacsak nem késleltetjük őket különleges záradékokkal, a megfelelő, gazdaságilag fenntartható zárt körfolyamatú rendszerek kiépítése éveket vehet igénybe. Ez az időkeret némi rugalmasságot biztosít a csomagolóanyag-gyártók számára, de a korai cselekvés kulcsfontosságú a versenyelőny megőrzéséhez és az előttünk álló változások előnyeinek kihasználásához. A csomagolástervezési és gyártási folyamatok proaktív összehangolása a PPWR-rel már most segíthet a vállalkozásoknak elkerülni az utolsó pillanatban végrehajtott zavaró kiigazításokat, és biztosíthatja a hosszú távú felkészültséget.